Anya, emlékszel, mikor szerelmed lángra lobbant,
szikrázó szívedben egy új élet rezdülése dobbant?
Engem reméltél-e, mikor rád sikoltott a hajnal?
Óvatosan bepólyáltál altató madárdallal.

Tavasz volt. Fehéren fodrozódtak a virágok a fák felett.
Most mélyen meghajolva: köszönöm néked az életet!

Még itt lüktet fülemben a győzelem dallama,
mikor a lányom a levegőt először sírja.
Csintalan mosolya cirógatott engemet,
szeme ragyogása elvarázsolta szívemet.

A hajnali csöndben ő hozta nékem a nyári fényeket.
Hálásan hozzám simulva súgta: köszönöm a létemet!

Mintha ma lenne: emlékeim képeit kereste...
Új élet zizzent a zölden zajos Kikeletre.
Gyermekemmel együtt fájtam az újabb fényt,
féltőn simogatva gyümölcse bársonyos bőrét.

Már hat éve, hogy újra fölöttünk keringett a gólya.
Ma egy harmatos hang hallózta: Szeretlek, Mama!

 

 

 

2015. május

 

Oldal: Anyai emlékek
Szavakká érett gondolatok, érzések a Kárpátok öleléséből-Pál Júlia tollából - © 2008 - 2024 - verseloerintes.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat