Pelyhes hótakarót roppant rám a fagyos éjjel,
óvatosan bepólyálva a hajnal fényével,
titokba takarva az ősz marta sebeket,
viharos vágyakból szőtte terveket.

Mélyen lélegzem csillogó ölelését a fehér télnek,
erővel tölti fel az álmaimba font hitemet,
még ízlelve, a hamvadó szerelmedet,
a puhán pihés érintéseidet.

Szusszannak a gondolatok, a zölddé csirázó pillanatok,
tisztulnak az ősszé sárgult bánatos hajnalok,
elsöpri a múltba rejtett fájó hangulatot,
újraélve a szívembe felejtett csókod!

Védő ereje van a szűzi fehérnek, óvja az igaz érzéseket.
Vállamra terítem a még hidegbe unatkozó énekét,
hogy felolvasszam, ami benned megfagyott,
vagy csak időd raktárba csomagolt.

Nyugalomba szenderült érintése a tisztító télnek,
simává fésüli a múltba ragadt tévedéseket,
és angyalivá festi a mosolygó éveidet.
Némán növekszik a szeretet!

 

 

2015. február

 

 

Oldal: Fehérben lélegzem
Szavakká érett gondolatok, érzések a Kárpátok öleléséből-Pál Júlia tollából - © 2008 - 2025 - verseloerintes.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat