Január
Jégcsappal ereszt díszít a fagyos reggel,
Ablakba csipkét hímez nagy türelemmel.
Nyakadba sálat köt a gondos nagyanyó,
Ujjongva szánkót ereget a sok lurkó.
Ágakra dunyhát terít a hideg hópehely,
Rajzolja az újévi terveit a gondos hóember.
Február
Fázósan röpködnek a puha pelyhek.
Estére hó lepi be a fákat és tereket.
Barnán-brummogó kis mackógyerek,
Ragyogó szemmel lesi az árnyékát,
Unja korgó gyomrának üres dallamát.
Álmából ébredezik a kecses hóvirág,
Reménybe rajzolja sziromnyi ruháját.
Március
Mélán moccan a riadtan rianó patak hangja,
Álmot kerget a szürke fák ágainak roppanása.
Rakoncátlan rügyek pajkosan versenyt pattannak,
Cirógat a mosolya a reményt hozó Napnak.
Illata a zöldellő hajnalnak kabátot hajtogat.
Unott hangulata a télnek a kertekbe csalogat,
Szelíd szellők seprik morzsáit a fehér fagynak.
Április
Árnyékát lesi a cseresznyefa a zöldellő fűben,
Piros nevetése csalogat a virágzó völgybe.
Rikkant a rigó: vajon tojik-e csokitojást a nyúl,
Igaz-e, hogy a kerítés füstölt kolbászból is fonható?
Lila akácunknak mélyen hajlik mézet ringó ága,
Illatos zamatát mohó méhecske döngicsél kaptárba.
Sikeresen landol madaraink szárnyaló honvágya.
Május
Munkát menetelnek a mosolygó szemek.
Ágai a büszke fáknak virágot szemezget.
Játékos felhő a veteményre áldást csepereg.
Ugrik a kis béka, vidám esőtáncot lejt,
Sajtszínű Holdnál párjának brekeghet.
Június
Játékos fény öleli a zajos zölddé mosolyodó, takaros tájat,
Útjára kélt a mindent elöntő, forró leheletű varázslat,
Nyarat nyújtóznak végre a gyümölcsillatú, színes vágyak.
Iskolásaink kedve vidáman napozós lubickolást nyargal,
Utolsó csengőre menetel minden könyvbe lapozó tannal,
Selymesen simul szívünkbe a reményt érlelő búcsúdal.
Július
Juhokat vetkőztet a bőrt perzselő élmény,
Úszik az égen, mint bárányfelhő, a nyírott prém.
Ladikba szökken a sörhabozós hangulat.
Igazodik ajkadhoz, frissítőn, a fagyi alkonyat.
Unatkozó délibábot riaszt a közelgő dörgés,
Szénaillatba botlik a tarlón felejtett nevetés.
Augusztus
Szeptember
Szőlőillatú hangulattal játszik a gyümölcsösökben a szél,
Zamata serkenti a kedvet, vidám mosolyokról regél.
Erdők mélyén fürge aprónép gyűjtöget serényen,
Palota értékű odújuk megtelik magokkal ekképpen.
Tudást ajánlva tárja kapuit minden felfrissült iskola,
Előkerül a hátizsák is, hogy annak mi-minden a tartalma!
Morzsolós kukorica élmény szeli át a vígan sárguló tájat,
Babafonás öröme édesítette szívét a nagymamáknak.
Első „emberünk” serényen színezi a fák hulló leveleit,
Roskadásig tölti kincsekkel az unatkozó kamrák mélyét.
Október
Ontja még hevét a Nap, színezi a vénasszonyok nyarát,
Kevélyen mustba préseli a mosolygó szőlőszemek zamatát.
Tarlókon eke szambázik serényen, csíkokat szel a földbe,
Ózondús illatot töfögtet traktorunk a sűrűsödő levegőbe.
Birtokba veszi a hideg szél a harmatos hajnalú álmokat,
Eregeti a kék égig a hosszan tekergő, selymes ökörnyálat.
Rezdül a húr, elszakad, és búcsút intenek a vándormadarak.
November
Nyargalászik szél úrfi szabadon, és oly gondtalan,
Otthont keres a vándor, hisz dermesztő hideg van.
Vacog az őszi hajnal is, fagyos éjjelből kelteget,
Eljött az idő, hogy a kandalló tüzénél elmélkedj!
Muzsikája nem szól a vidám tücsök kománknak,
Brummogó barátaink is barlangba csoszognak.
Eső mosta, kopár fákat télbe ringatja az álom,
Rügyfakadást, új színeket ígér minden virágszálon.
December
Darát szitáló, szürkén úszó fellegek,
Esernyő pihés hópelyhet terelget.
Csíkokat csúszik a meleg csizmád,
Előkerül a kapucnis, prémes kabát.
Mikulás feneketlen puttonyt pakolgat,
Böngészi a végtelen gyerekvágyakat.
Ezernyi színesen fénylő gyertyaszál
Ragyog, a vidám Karácsonyra vár!