Hiába, no, ha egyszer tollat fogtál
és kíváncsian lested, ahogy a hegye betűt formál,
érezted a versfaragás élményét,
a gondolataid szavakba öntött édes hatalmát,
akkor te is megérted e sorokat,
mosolyod-bólintód, így fogadod ölelő karomat.

Hiába, no, vannak kétkedő percek,
mikor úgy hiszed, nincs értelme ritmusba font hitednek.
Torkodba markol a keserű kétely:
kárba veszett idő ez, a versed senkit sem érdekel!
Némán bújsz a marcangolás ködébe,
zokszó nélkül dobod hited a feledés börtönébe.

Ha csak, s itt megállítom a tollamat,
ha csak egy ember olvassa, lehet, hogy csak véletlenül,
de a szívében valami megrezdül,
már megérte... óriási kincs Ő, mérhetetlen csoda,
bár lehet, csak egy csepp az óceánba`,
de minden cseppje különleges és ettől lesz hatalma.

Mikor megérintett ez a pillanat,
hagytam, hogy újra szálljon, újra alkosson a gondolat,
a tollam nyomán gördüljön az érzés,
szárnyra keljen szerető mosolyom, látom megérkezett...
Kedves, ki ma ezt olvasod, légy boldog,
hagyd a kételyt, élj a mának, álmod legyen a holnapod!

 

2016. június

 

Oldal: Érző rímek
Szavakká érett gondolatok, érzések a Kárpátok öleléséből-Pál Júlia tollából - © 2008 - 2025 - verseloerintes.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat