Betűkké gömbölyítem a gondolataimat,
Mohón szomjazom a puhán simogató szavakat.
Én hiszem, hogy élni csakis így lehet, így érdemes,
Ha mindig vidám mosolyommal színezhetem a szívemet.
Semmibe se kerül, de sokat ad, és emléke örökké megmarad!

Megtépázott száraz levelek színtelenül fáznak,
Mit árva gondolatok az út porába magánnyá áznak.
A jövő aranyát tékozlod, ha helyet adsz fájdalmaid morzsáinak.
Söpörj örömöt a hiányzó vágyaidnak, és hitet adj egy új élet hajnalragyogásnak!

Vidám, tartalmas életet csak úgy élhetsz boldogul,
Ha magadba nézel, és megtisztítod szenvedő szíved a bánattól.
Önfeledt örömmel töltsd meg pergő perceid reményt rezgő hangulatát,
Hisz végtelen sokszínű a vágy, és a boldogság feneketlen bőségszaruja mindig vár rád!

Ne fáradj könnyekkel keseríteni ajkad remegő vonalát,
Mikor a kétely teríti válladra a fejedben zakatoló, fullasztó hangulatát.
Célozd meg a Holdat, ha elvétenéd, mindenképp a csillagok közt landolsz csak.
Higgy hát magadban, hisz benned van az erő, az akarat, adj utat dicső ragyogásaidnak!

Betűkké gömbölyítem a gondolataimat,
Mohón szomjazom a puhán simogató szavakat.
Én hiszem, hogy élni csakis így lehet, így érdemes,
Ha mindig vidám mosolyommal színezhetem a szívedet.
Nékem semmibe se kerül, de neked sokat ad, és emléke örökké megmarad!

 

2015. június

 

 

Oldal: Mosolyra szomjazva
Szavakká érett gondolatok, érzések a Kárpátok öleléséből-Pál Júlia tollából - © 2008 - 2025 - verseloerintes.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat