Nem elég látnom a napot, mint ragyog,
én a melegét is érezni akarom.
Nem elég lesnem az esőt, hogy zuhog,
hagyom, hogy bőrömön gyöngyként csillogjon.
Nem elég látnom a virágok szépségét,
illatuk engemet is bódítson el.
Nem elég félnem a szélnek erejét,
kócos hajamat is repítse fel.
Nem elég hallanod a zene dallamát,
boldogan járd el az életed ritmusát.
Ne csak vágyd az ajkaimnak mozdulatát,
kérd, hogy forró csókjaimat szórjam terád.
Nem elég tudni: van ki most téged várt,
enged, hogy most örömmel öleljen át.
Nem elég olvasni a csodás szavakat,
szívből szavald el… boldogan azokat!
2014. szeptember