Egy bűvös nyári éjben,
mikor a Hold is alszik éppen,
karod derekamat öleli át a sötétben,
mosolyod úszik szemeim fényében,
ajkam szótlan csókjaid hevében.
Szeretnéd-e?
A percek apró homokpergése,
csak nekem dobog szíved rezdülése,
örömkönny, amelyek arcomra égnek,
a pillanat múló varázsát, mit hagyni félek,
karodba hullva megóvni kérek.
Szeretnéd-e?
Lelkem bánatát széttépve,
vágyaim valóra válva énekelne,
a szivárvány minden színével átölelve,
hinném minden percét az estnek
ott, hol csak a csillagok lesnek.
Szeretnéd-e?