Mondd, mit mesél az éjjel, mikor álom simítja arcodat,
Mondd, mit mesél a reggel, mikor a Nap érinti válladat?
Mondd, érzed a rezdülését, mit a fénnyel postáztam feléd,
Mondd, érzed a dallamot, szívem dobbanásának énekét?

Perzselt-e már csók ajkaidra csípősen izzó bélyeget,
Perzselt-e már szavalt szó szívedbe végtelen nagy szerelmet?
Pazar volt a perc, mikor rád kacsintott a párnás pillanat,
Pazar volt a gondolat, amikor rád talált az alkonyat?

Pihent-e fájdalom gyötörte válladon remény-ragyogás,
Pihent-e tenyeredben teremteni akaró alkotás?
Poroltál-e szusszanó emléket, mely újra nyert értelmet,
Poroltál-e szavakat, mely megtérve célokról mesélhet?

Súgott-e már füleidbe sötét hangulatot a kétely,
Súgott-e titkokat, hogy megfertőzzön örökre a métely?
Sikerült-e legyőznöd sötét árnyak tétlen tapintását,
Sikerült-e már átírnod életed könyvének tartalmát?

Hiszed-e, hogy van mesébe szelídült szerelmi vallomás,
Hiszed-e, hogy van örökké ívelő, karmikus látomás?
Hallod a szélben a hangom féltő szerelmi suttogását,
Hallod a virágok sóhaját, neved becéző ritmusát?

Érzed a versem végtelen tereket betöltő erejét,
Érzed az erőt, a hitem, szeretetem áradó fényét?
Éleszd fel a lelked mélyébe ragadó gyermeki éned,
Éleszd fel a tudást, és hidd el, hogy értelmet nyer a léted!

 

 

2015. július

 

Oldal: Lélekharang
Szavakká érett gondolatok, érzések a Kárpátok öleléséből-Pál Júlia tollából - © 2008 - 2024 - verseloerintes.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat