Papucsba bújik az ébredő reggel,
Andalító álmokat dúdol a vekker.
Némán érint az érzéki pillanat,
Emeletre kúszik a vidám hangulat,
Leheletnyi falak fülelik hangodat.
Suhanó árnyak színezik a panelt,
Zendülő dallamok fűtik a jókedvet.
Epekedik az érzés a fotelok mélyében,
Románcot sző a felnőtté érő szerelem.
Esküket szegő buja vágyak kopognak,
Lebben a függöny, szomszédok kukkodnak.
Esernyőt terít föléd a mosoly, megvéd,
Mennyei az érzés, ami csak a tiéd!
2016. május