Tőlem-Neked
Csak egy szelíden színes szikra voltam,
aki a szíved izzó parazsát szítottam,
lazán lángra lobbantottam.
Csak egy langyosan szitáló tavaszi eső,
ami az elvetett apró érzéseidnek
volt pompába pattanó erő.
Csak egy szelíden simogató szellőzuhany,
mikor vágyad vadul rád zuhan,
perzselő nyárként suhan.
Csak egy finoman felhőtlen fénysugár,
mely harmatos hajnalodban kaszál,
mohón mosolyodra vár.
Csak egyetlen Múzsacsók, csak egy alkalom,
ami megtörte a régi csendet az ajkadon,
utadra fényt sepert egy hajnalon.
Csak egy apró, csak egy apró, picinyke lehelet,
de ez ma már a múlt porából integet.
Nem feledve a felemelő perceket.
Most újjáépítem az életemet,
és elhagyom a szelíd szikralétemet.
Izzó parázsként perzselek, lángjaimba emellek!
Zajosan záporozó napjaink
álmainkat igazgyöngyé termelik.
Valósággá varázsolva megérdemelt vágyaink.
Mosolyt ragyogok a szemedbe,
örök zamatot záporozva szívünkbe,
mindent elsöprő vihart csókolva a jövőnkbe.
Csak egy apró lehelet a homlokon
már nem leszek! Se fénysugár a harmaton.
Csak az örök Múzsád, igaz szerelmével az ajkadon!
2015.március