Szeretem e tájat, hol először sírtam életet,
itt éreztem, hogy milyen az anyai szeretet.

Szeretem a hűs árnyékot levelező fáit,
amely szűrten engedi át a Nap sugarait.

Szeretem a Tisza hűs vizének csacsogását,
bár néha bőszen áttöri a maga szabta gátját!

Szeretem a vidáman éneklő hangulatot,
volt, hogy nem magyarul zengve dalolt.

Szeretem az illatát a hajnali fuvallatnak,
igaz, néha bánatosan könnyezőt dúdolgat.

Szeretem a lankás, gombázós dombjait,
de ide rakták szabad száguldásom határait.

Szeretem a barátaimat, tiszta lelkületű emberek.
Kár, hogy nem mind a nemzetemmé született.

Szeretem a helyet, mely boldog valóságba nevelt,
sajnálom, hogy nem Magyar hazámként ölelhet.

 

2015. január

 

Oldal: Szerető ölelés
Szavakká érett gondolatok, érzések a Kárpátok öleléséből-Pál Júlia tollából - © 2008 - 2024 - verseloerintes.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat