Mikor szürke estét kínál már az élet,
és hűvös tapintást dobban csak a szíved,
a vöröslő napsugár rád kacsint még búcsúzóul,
elfelejtett, ragyogó érzést ajándékul szívedbe csókol.
Átöleled-e?

Mikor szorosan átkarol a szivárvány színe,
boldogság szárnyakat növesztve a messzi fénybe
újrafényezi a megkövesedett csillogását a régmúltnak,
bársonyos érintéssé, mézédes vággyá, kellemes zamattá olvaszt.
Kéred-e?

Mikor már úgy érzed, hogy csak felhős eget,
langyosan szitáló esőcseppeket tartogat neked az élet,
és akkor, egy röpke perc alatt, átölel egy kicsiny fénynyaláb,
igyekszik széttörni a magányos perceket, a magadba zárt szürke felleget.
Hagyod-e?

Mikor a magányos éjszakák szuszogásában,
a rég elfelejtett vágyak zamatos, érzéki izzásában,
forró élmények verítékében ébred ismét a szerelmes álmom,
a kopott húrokon, pajkos mosollyal újra a titkos melódiát játszom.
Akarsz-e?

 

 

 2014. szeptember

 

 

Oldal: Akarsz-e?
Szavakká érett gondolatok, érzések a Kárpátok öleléséből-Pál Júlia tollából - © 2008 - 2024 - verseloerintes.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat