Hiányodat sírva ásítja az álmom,
kedves szóra, egy érintésre vágyom!
Hallom, hangodban ott suttog az érzés,
repülnél, de szárnyadat szegi a féltékeny szél.
Nélküled a percek apró homokszemként peregnek,
még az eső is titokban talán miattad csepereg.
Én tudom, te is söpörnéd az unalmas napokat,
hogy rám nevessenek szemedből a szavak.
Legyen minden úgy, ahogy te szeretnéd.
Harmatosan várlak, mint reggel a fényt.
Ízleld az ízem és őrjítsd meg a hitem,
jöjj, a rabod vagyok, tied a szívem!
2014. december