Frissen mosakodik a pizsamás reggel,
a napfény hunyorogva takarót emel.
Mosolyog fejem alatt a puha párna,
érzéki volt az éjjeli, titkos álma.

Egy árnyékos parkban sétáltattam szememet,
a padon vidáman nevetett a szeretet.
A távolban egy magányba őszült gondolat,
megcsípett lágyan a hangom, hiszen ez te vagy!

Tereád várt eddig csalogató szemem,
hogy velem sétálj, szorosan fogd a kezem.
Kérdések, ha felmerülnek, mi nevetünk!
Az árnyékfalak ledőlnek, mert szeretünk!

Egész nap elkísér egy érzéki érzetem,
bennem zakatol, most már tudom én, hogy Te vagy,
ki felragyogott végre újra a szívemben,
mint hosszú esőzés után a tündöklő Nap!

 

2014 június.

 

 

 

Oldal: Valóra vált álom
Szavakká érett gondolatok, érzések a Kárpátok öleléséből-Pál Júlia tollából - © 2008 - 2024 - verseloerintes.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat