Selyemfátylával takart be az éj sötét sóhajú csendje,
Csak egy érzés rezdül a nyár forró leheletébe.
Megérint a gondolat, ami az éteren átsimul
Az altatópárnám vágyakozó leheletébe.

A Holdfény üzenetet fest az ablakomra,
Lesem, épp szavakká érnek a hajnalok.
Álomba szelídülnek a zaklatott vágyak,
S mint frissítő tenger, altat a morajod.

Reggellé érő pillanatok újjá festik arcodat,
Színes szerelmi táncunk érinti a napsugarat.
S mikor torkodban megtörik már a régi csend,
Érezzük majd az örökbe ígért, csodás pillanatokat.

Tudom, hogy te vagy a tűz, s a lángod oly forrón perzselő,
Mindig a végtelenül hűsítő vized leszek, néha vitába cseppenő.
Az éj se altatna oly pihentetőn téged, ha nem lenne vidám nappalod.
Tudod, már hétszer is nekem rendelt az élet, és ez nem az utolsó alkalom!

 

2015.június

 

 

Oldal: Hét életen át
Szavakká érett gondolatok, érzések a Kárpátok öleléséből-Pál Júlia tollából - © 2008 - 2025 - verseloerintes.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat