Titkokat tapint az érző érintések éhsége,
Könnyezik a komor este csöndjének sötétsége.
Régvolt hangokat kutatok a pókháló takarta térbe`,
De most a feledés némaságot simogat álmaim mezejére.

A percek rezdülésében átölel egy apró gondolat,
Talán még vágyod az érzelmekkel fűtött mosolyokat.
Ezért lesem oly töretlen, hogy a fénylap mely betűkre vár,
Megtelik újra szenvedélyes szavakkal, mit igaz szívből szavaltál.

Hisz nem lehet feledni hangtalan, nem múlhat nyomtalan
Az egekig emelő érzés, mi tegnap még perzselt oly lázasan.
Választ várnék a titkokat rejtő éjben, lesve a fényeket hangtalan,
Ezért írok most rímeket, belefonva színes érzéseimet: némán, zajtalan.

Puhán pereg a pillanat, derűvel dobban a szívembe.
Ne feledd, hogy mosolyog még rád a csábos szemek fénye
Üzenetet küldve. Ne hagyd, hogy csillogásukat a könny éltesse!
Töröld a párás tegnapot, hisz szerelmünk örök boldogságra volt ítélve! 

 

2015. március

 

Oldal: Némaságra ítélve
Szavakká érett gondolatok, érzések a Kárpátok öleléséből-Pál Júlia tollából - © 2008 - 2024 - verseloerintes.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat