Mézet mormoló hajnal kopogtat a mackós barlangban,
Araszolnak a napok, hideg tépte fázós sóhajtású fagyban.
Csemegét csivitelő madarak díszítik a kopáran álmodó fákat.
Kedvet kukorékolna büszke hévvel a kevély kiskakas,
Ó, de torkára az irigy fagy ravaszul némaságot ragaszt.
Sóhaj sálat köt nyakába serényen a reményt kacsintó tavasz.
Fordítsunk hátat a hangulatrontó felhőtakarásnak,
Ajkunkba harapjanak a huncutul mosolygó színes szavak,
Rezdüljön egy húron dalunk, barlangod bárhol legyen,
Szívedben égjen a mackóssá alkotott csapatszellem!
Andalog a térbe küldött, barátölelő vidám üzenetem.
Nevetés járja át a farsangba öltöztetett februárt.
Gyermeki örömmel fogadom a bohón bálozós ritmusát.
2015. január