Libikóka az élet, én is tudom,
egyszer lent, majd fent a hangulatom,
csakhogy én a fentre adom mindig a voksom.

Szeretem a ragyogó napokat,
a virágok illatát, a daloló madarakat,
a mosolygó csendet, a tiszta énekhangokat.

A békés, boldog életet,
a versekben rejlő regélő rímeket,
én akarom az emberhez méltó, érző életet!

Libikóka az élet, én is tudom,
ezért mielőtt épp a mély felé tartana,
gyorsan egy kis életerőt dobok a túloldalra.

Nem félek a könnyektől,
ha kell bőven eregetem, mert tudom,
hogy eső áztatta földből kel ki elvetett magom!

Van szemét a Földön, én is tudom,
de mit segítek azzal, ha megszavalom?
Zavarja a szemem, felseprem, és a kukába dobom.

Libikóka az élet, én is tudom,
néha a mélybe zuhan, csak múló pillanat,
szükség van rá, hogy értékeljem a szárnyalásokat!

 

 

2015. augusztus

 

Oldal: Libikóka az Élet
Szavakká érett gondolatok, érzések a Kárpátok öleléséből-Pál Júlia tollából - © 2008 - 2025 - verseloerintes.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat