Kedves mosolyú és szeretettel üdvözlő,
Árvalányhajat fésül a Szöllősi dombtető,
Ragyogó napsütést suhint a búzamező,
Pipacs mosolyt simogat a szelíd szellő.
Áldást permetez a nyári langyos eső,
Tollászkodik a fákon az ügyes bogárleső.
Ontja gyümölcsét a sűrű fenyves erdő,
Kerítést hímez, ím, a csipkebogyóvessző.
Örömmel őrzi kedves emlékeit a Fehér Tisza,
Lágyan ringó dallamot regél történelmi múltja,
Engesztelőn már a jövő felé kanyarog az útja.
Légy a vendégem most, képet kapsz e tájról,
Érzéki öleléssel, szívvel üdvözöllek a Kárpátokból!
Sokszínű nemzetből e hely, barátot kovácsol,
Ezeréves múltja nem gátol, új tervekre hangol!
2014. november