Izgatott kíváncsisággal vártad, hogy átöleld apró létemet,
Féltőn figyeltél, mikor sírva kértem éltető kebledet.
Tudom, mily fájdalom szőtte át születésem perceit,
De minden anya feledi, mikor átöleli édes gyermekét!
Kevés minden köszönet, ami megillet minden anyát,
Egy élet sem elég, hogy leródd mérhetetlen hálád.
Hisz annyi törődés, féltő figyelem, óvó szeretetet
Csak tőle kapható, míg dobban a szív, és azon is túl.
Légy hát áldva, és terüljön válladra minden nap öröm,
Szemeid íriszét díszítse a végtelenül szerető mosolyom,
Szívedben honoljon örökké a reményt ragyogó fény,
Hisz te vagy az, aki vigyáz rám életem kéklő egén!
2016. április