Zümmög körülöttem a lepkeszárnyú nyár,
mézsugarai a karomra barnulva, fáj.
Selymesen zöldellő mező lesi kasza fogát,
aranylik az élet, a föld hasad, érzi szomját.
A kiskertek büszkék, nincs helye gyomnak,
levesbe vágyódva zöldségek sorakoznak.
Tündérlánynak öltözött a vizsgázó iskola,
az ünnepi ruhákat csengőszó hívogatja.
Gond nélkül lubickol a szabadidő kedve,
porfelhőt mosogat az üdítő esti zene.
Az óra árnyékában megnyúlnak a nappalok,
több fény kell, hogy megvarrja a téli takarót.
2014. június