Nedvesen sárguló avarba takarózik az őszi este,
felhők fátylán át, csillagok fényét hiába leste.
Halkuló eső mossa az élményt őrző ablakot,
és a gondolat búcsúztatja a lemenő Napot.

A pihentető párnán magányban méláznak a pergő percek,
a röpködő élmények épp érzéssé szelídülnek.
Örömtől dicső dallamú, új győzelmet táncoló,
vagy keserű könnyeket csillogó, oly mélyen fájó.

Őrlődő ölelésbe zúdul ez a hideget özönlő csönd,
és az örökké kíváncsi tudat árnyékokat ölt.
Mért lüktet bennem az éltető élénkvörös nedű,
mért oly frissítő erő, ha édes létem lélegző?

Mégis, miért van az, hogy létezem, vajon miért pont itt és most?
Fáradtság gyötri a szem íriszét, a vívódás fojt.
Lassan pihés ölelésbe szenderül a nagy kérdés,
álomba rejtőzik az értékes válasszá érés.

Akartam eme végtelenül csodás, fizikai létemet!
Vagyok, aki vagyok! Én vágytam a méltó helyemet.
Felfedezni a mosolyt, néha frissítő könnyeket,
érezni a fényt, a pihentető édes éjeket.

Amikor a remény szivárványos íze kuncogva kelteget,
hitet ölt benned újra a mindent érő szeretet!
Nem az a létben a lényeg, hogy miért, hanem hogyan,
és mosollyal ölelő legyen az ébredő folyam!

Vidáman, mókával keresd a sikert pergő homokperceket,
ízleld meg a csípősen keserű eseményeket.
Néha megérint a könnyet kérő fájdalom zaja,
és úgy hiszed, ez a sors sebeket tépő nyomora.

Hálával köszönj minden jelet, hisz imigyen tudod:
hogy mégis mit érsz, mitől égsz, mire vágysz, hogy akarod,
szeretnél szárnyra kélni, vagy mégse, mi a nagy álmod?
Alkotni jöttél e létbe, és minden nap újra a te napod!

 

2015. december

 

Oldal: Alkotni jöttél!
Szavakká érett gondolatok, érzések a Kárpátok öleléséből-Pál Júlia tollából - © 2008 - 2024 - verseloerintes.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat