Fényeket ölel a szeretet,
Ezernyi emlékből szőtt ízeket.
Lágyan kering az érzéki hangulata,
Habos fehérbe öltözött tűlevelűk illata.
Őrzi még szívemben a napok nemes fényét.
Teríték mellett bársonyos mosolyok csillannak,
Lazán kortyolós, ízes nedűk aromásan koccannak.
Emléke a hitünknek csendül, énekel régi dallamokat.
Nemes, szikrázó ez az érzés, feltölti a hétköznapjaimat.
Kedves érzések suhannak ma felém,
Akarom, hogy velem ébredjen az élmény.
Rajzolok köré boldog ölelésekből szeretetet,
Átöleli majd a sósan csepergő keserű pillanataimat,
Csillogóvá varázsolva a magányosnak hitt dallamokat.
Selymes simogatása sikeresen elkísért,
Otthoni melege utamra szerencsét ígért,
Nyugalma békéssé mossa a múlt sebét.
2015. január