Hajnali fény táncol a szürke falakon.
Édes mosoly bújik meg az ajkamon,
mert őrült volt az álom, ami átkarol.
Tétován rám köszönt a didergő reggel.
Álmosan nyújtózik az öreg vekker
és a fáradt paplanom az ágyból felkel.
Fülembe érzem még az éji hangokat.
Átölelem a suttogó szavakat.
Őrült vagyok! Ébren űzöm a vágyakat!
A szobatükör cinkosan felém kacsint.
Pók a falon újra fonja rácsait.
Bátor, aki valóra váltja álmait!