Felhő takarja el a fénylő eget.
A távolban eső szendereg.
Csörög az áloműző ébresztő.
Új hajnalra hívó, reménykeltő.
Vártam egy fénysugárt, egy jelet.
Hittem, amit adok csak szép lehet!
Néha rakoncátlan volt a kacsintásom.
Nem mérlegelt, talán tévútra terelt?
Nem akartam hegyet mászni,
Csillagoktól fényt ellopni,
Gerle pártól csókot csenni,
Szívből adott esküt szegni.
Tudom, van olyan hely az éterben,
Ahol egyedül bolyong az érzelem.
Társulhatna hozzá a mosolyom?
Ne mérgelődj az okos ráncokon!
Hüvös szellő szorítása torkomon,
Volt egy vágyam, te vagy a válaszom!
Kaphatnék még szebbet az élettől?
Éjjelente egy tücsök nekem hegedül.
Nem akartam hegyet mászni,
Csillagoktól fényt ellopni,
Gerle pártól csókot csenni,
Szívből adott esküt szegni.
Titkot szerenádozik az éjjel.
Táncot jártam a várt fénnyel.
Akard, hogy átöleljen a szeretet,
Hisz ajándékba adta a gondviselet!
Én nem akartam hegyet mászni,
Csillagoktól fényt ellopni,
Gerle pártól csókot csenni,
Szívből adott esküt szegni.
Csak szeretni és szeretve lenni!
2014. július